Ma az 1956-os forradalom és szabadságharc 62. évfordulójára emlékezünk. Hogy mi is történt ezen a napon és azt követő szűk három hétben, elég nehéz röviden összefoglalni. Annyi azonban bizonyos, hogy a legújabb kori magyar történelem dicsőséges 13 napja nem valamiféle múló villanás, gyorsan feledhető történelmi esemény volt. Az 1956-os forradalom nélkül nem írható le Közép-Európa, talán még a világ 20. századi történelme sem. Azért sem, mert a forradalom és az ezt követő szabadságharc éles rést ütött az akkor megdönthetetlennek, legalábbis az akkor élő nemzedék életében megingathatatlannak hitt szovjet rendszer alapzatába.
Nemzeti ünnepet nem lehet hatóságilag elrendelni. Nemzeti ünnep csak az lehet, amelyet a nemzet a szívébe fogad, amely része a nemzet emlékezetének, amelynek eseményei immár változtathatatlanul rögzültek egy mítosszá vált történetben, s lettek részei egy nemzet önazonosságának.
Ilyen fény számunkra tehát minden október 23-ai visszaemlékezés, mely feleleveníti 56 őszi eseményeit. Megünneplésének nagy a tétje. Emlékezni, emlékeztetni, tükröt tartani és tükörbe nézni fiatalnak, idősnek, politikusnak és civilnek, idegenbe szakadtnak és persze az itthon maradottaknak hazafias kötelessége.
Színházi elemekkel tarkított, érzelmekkel teli műsorral emlékeztek meg iskolánk 7. évfolyamos tanulói az 1956. október 23-ai évfordulóról. Kiegészülve az iskolai énekkarral és Rozsályi Márkóval, a Mandala dalszínház színészével varázsoltak el bennünket az akkori kor világába élt gyermek szemüvegén keresztül. Talán így diákjaink is jobban megérthetik a nem is oly régen történt forradalom és szabadságharc eseményeit és hatásait. Méltó tiszteletadás volt az ’56-os hősök előtt.
„Mi volt 1956, barátom?”- talán a megemlékezés és az arról készült képek közelebb visznek a válaszhoz…
